|
fn. tt. fok-ot. Általán jelent I) valami kiállót, kitünőt, kiválót. Különösen 1) Előhegy, azaz valamely hegyláncznak homlokzata, előnyomuló része, mintegy feje. Jó remény foka. 2) Földcsúcs, mely a tengerbe nyomúl. 3) Lépcső, mely bizonyos magasságon tüntet elé valamit. Lajtorja foka. Átv. magasság, emelkedés. A müveltség fő fokára eljutott népek. 4) Tű lyuka vagy lyukas vége. Tű fokába belehúzni a czérnát. 5) Némely eszközök vastagabb vége, feje. Kalapács foka, buzogány foka. 6) Némely eszközök és fegyverek vastagabb széle, mely az él-nek ellentéte. Kard foka, fejsze foka, kés foka. 7) Határ, vég, innen: fokkő, am. határkő. Fokhegyen állni, am. valaminek a végén, szélén. V. ö. FOKHEGY. Többféle jelentése rejlik ezen közmondatban: Mindennek meg van a maga oka foka, azaz kifolyása vagy vége, határa. II) Áradáskor vagy lecsapolás által a nagyobb vizekből kifolyó ér, csatorna. Innen: Sió-fok, azaz a Balaton vizének a Sió csatornáján kifolyása. Innen árkolat jelentése van ezen helynevekben: Debrin fok, Darócz fok, Kemény fok.
| FOKOS (1) |
| (fok-os) fn. tt. fokos-t, tb. ~ok. Bot, melynek fejére erős, kitünő fokú balta alakú eszköz van ütve, máskép: csákány. Fokossal fejbe ütni valakit. A fokost felakasztani a nyeregkápára. |
*FOKOS (2) |
| (fok-os) mn. tt. fokos-t v. ~at, tb. ~ak. Aminek foka van. Fokos fejsze. Fokos lapány, folyó.
|
| *FOKOZ |
| (fok-oz) áth. m. fokoz-tam, ~tál, ~ott. 1) Valamit fokkal ellát vagy pedig fokokra osztátyoz. Megfokozni a botot. Kést, kardot fokozni. Több egymással öszvehasonlított tárgyat fokozni. Felfokozni. Nagyon felfokozta igényét, kivánságát, reményét. |
| FOKŐR |
| (fok-őr) ösz. fn. A vár fokán vigyázó katonaőr. |
| FOKVÁR |
| (fok-vár) ösz. fn. 1) A várat környékező, s a vár kerületéből mintegy fok gyanánt kiálló erőség, bástya. 2) Az ország határán fekvő vár, véghely, végvár; régiesen és egyszerűen: vég, (a végek). |
| FOKHĚGY |
| (fok-hěgy) ösz. fn. 1) A hegylánczból előnyomuló, különösen, sik térre vagy tóba, tengerbe nyuló hegyhomlok. 2) A székelyeknél akármely tárgynak a vége, széle. Fokhegyen állni, valaminek a szélén állni, honnan ezen álló valami könnyen leeshetik, pl. a pohár az asztal szélén, a kecske a szirt élén. (Kriza J.). |
forrás: http://osnyelv.hu/czuczor/ |
****************** |
